Itt vannak például a kerékanyák. Ebből is léteznek speciális alu ötvözetből készült darabok, és az áruk sem annyira horribilis. Az autógyárak szériában nem merik alkalmazni, mert akkor minden felnire rá kellene írni valahova a csavarok közelébe, hogy levegős ütvecsavarozó kulcs használata tilos az anyák meghúzásánál és lazításánál, és még valószínűleg így is lenne olyan szerelő, aki előbb csavaroz, utána olvas. A nyelvi nehézségekről nem is beszélve! Ennek pedig könnyen lehet letört fejű kerékanya a vége. A kerékcsavaros (tehát nem anyás) típusok esetében nincs lehetőség erre a módosításra.
Miért is kellhet ez? A gyári kecses acél kerékanyákból három darab olyan súlyú, mint a könnyűfém anyák kerekenkénti kvintettje. A nem kevés autón látható, téli felnikkel beszerzett brutális méretű, utángyártott acél anyákról nem is beszélve! Azokból másfél darab kiteszi az öt alumínium anyacsavar tömegét. A kétkedőknek, akik csak nevetnek az ilyen jellegű pénzkidobáson, talán elég bizonyíték lehet, hogy amikor az öt könnyűfém kerékanya egyike helyett egy kerékőr volt kerekenként felszerelve, nagy sebességnél érezhetően remegtek a kerekek, mutatván, hogy bizony a súlyos kerékőr anya, még így a kerék központjához közel is kiegyensúlyozatlanná tette a kereket. Ezzel meg is érkeztünk az alumínium, vagy titánötvözet anyák második hátrányhoz. Nem lehet kerékőrt alkalmazni, vagy anyákkal együtt kell centrírozni a kereket! De a tuning, ugyanúgy lemondásokkal jár, mint a szépség!
Én lemondtam a kerékőrről, mert bevallom, ha az autó tulajdonságain, megjelenésén lehetőségem van javítani valamit, elfelejtek racionálisan gondolkodni.. Így viszont marad az izgalom, ha valahol ott kell hagynom az autót, bár egy titkot megtartok magamnak az anyákkal kapcsolatban...
Grammok helyett viszont kilogrammokról beszélhetünk egy nívósabb könnyűfém felni beszerzésével. Kis túlzással mutatós alufelnit - melyek legtöbbször nehezebbek az acél lemezfelninél -, bárki tud gyártani. Könnyű, de erős, és ebből kifolyólag egészen biztosan minőségi alufelnit kevesen. Egy könnyű alufelni pedig általában szép, mert szinte sugározza magáról a tervezők profi hozzáállását, a maximalizmusból eredő minimalizmust. Persze a szépség szubjektív, de a motorizáció iránt technikailag is erősebben vonzódó embereknek általában ezek a felnik tetszenek. De, mint mindennek ami szép és jó, az áruk sem alacsony.
Félre ne értse senki, a gyári alufelnik nem rosszak, és nem is túlságosan nehezek egy-egy utólagosan felszerelt alufelnihez képest, de kilogrammokat lehet spórolni kerekenként egy nevesebb felnigyár komolyabb, akár az egyszerűbb öntési technológia helyett kovácsolással készült darabjával!
Itt van például az OZ Racing Chrono HT 18x8 collos méretben. Nem kevesebb, mint két kilogrammal könnyebb kerekenként az azonos méretű, és nehéznek egyáltalán nem mondható gyári RX-8 felnihez képest. Ez pedig nem kevés! Gondoljunk csak bele mennyivel fárasztóbb egy két kilóval nehezebb súlyzóval kalimpálni a kezünkben! A lengéscsillapítók hasonlóan éreznének, ha lennének idegsejtjeik. Azok nincsenek, viszont nagyobb rugózatlan tömeg által terhelve gyakrabban kerülnek nehezebben kezelhető helyzetekbe, és ilyenkor a kerekek elvesztik ideális tapadásukat. Ez a kezelhetőség romlásában, a lengéscsillapítók élettartamának csökkenésében, vészfékút növekedésben és a gumikopás nagyobb mértékében is jelentkezik. De a lengéscsillapítók munkáján kívül az autónk gyorsulására is hatással vannak a könnyebb kerekek, és még a fogyasztás is javul valamelyest. Persze ez utóbbi nem változik annyival, hogy önmagában megindokolná a drága felnik beszerzését. A többi jellemző pozitív irányú változása viszont kis túlzással drámainak is nevezhető, ha szubjektív vagyok...és miért ne lehetnék az, egy blogbejegyzésben? Varga István
Kommentek
Még nincsnenk hozzászólások.