Az edzésen Tremblay váltótársa, Nick Ham brillírozott. 1:52.681-es köridejével az első helyre kvalifikálta a 70-es rajtszámú Mazda RX-8 versenyautót. Innen azután nem volt megállás és kilenc másodperces előnnyel a versenyen is elsőként intették le őket. Erre a győzelemre a Lime Rock és Watkins Glen-i kudarcok után már égetően szüksége volt a csapatnak. 
Nick Ham kezdte szokás szerint a versenyt (váltják egymást), akit a technikai igazgató David Haskell taktikai okokból már a 8. körben kihívott tankolni. Ettől függetlenül Ham a 38 körös saját szakasza alatt 37 kört az első pozícióban tett meg. Tremblay a 39 körben vette át a kormányt tőle, miközben a harmadik helyre csúsztak vissza. Innen állhatatosan küzdve egyre jobban megközelítette az élen állókat, miközben az 56. körben megfutotta a verseny leggyorsabb körét. 
Nem sokkal ezután, az 59. körben átvette a vezetést és a 66., utolsó körig tovább növelte előnyét. Összegzésképpen elmondható, hogy a forgódugattyús motor zoom-zoom erejének segítségével a 66 körös versenyből 45 körben a Mazda RX-8 állt az élen. A csapat 69-es rajtszámú másik autója, szintén jó hétvégét zárt. Az edzéseken a 4. helyen végeztek, amely az idei legjobb rajthelyük volt. Emil Assentato kiválóan rajtolt, így az első kanyarban a két Mazda RX-8 GT vezette a mezőnyt.
Assentato a 36 körben adta át a kormányt váltótársának az ötödik helyről kiállva. Nick Longhi végül a nyolcadik helyen hozta "haza" az RX-8-at. A verseny rendezőség egyébként 4 Bob Akin elnevezésű díjat is kiosztott a verseny előtt. A díjat az átlagosan legjobb helyezéseket elérő privát (nem profi) versenyzők kapták, melyek között Emil Assentato is ott volt.
