Lamborghini Egoista

Egoista Lamborghini. 

 

 Stephan Winkelmann, a Lamborghini elnöke és csapata azonban a szó átvitt és valós értelmében is a legvégére tartogatta a nagy durranást, mikor is a monumentális méretű, 20 méteres színpadra begördült az autónak látszó ufó, kékesszürke színben, itt-ott narancsrészletekkel.

 Egoista, azaz olaszul önző. Így hívják minden idők legfurább kinézetű, együléses Lamborghini sportkocsitanulmányát, amely jelen állás szerint nem kerül gyártásba, maximum az eddig meg nem nevezett hollywoodi mozifilmben kaphat szerepet - feltéve, ha igaz az online fórumokon és blogokon futótűzként terjedő pletyka. A VIP közönségnek személyesen Walter de Silva mutatta be az autót, aki 1972-től közel három évtizeden át dolgozott olasz stúdióknak, illetve gyáraknak (Fiat,Alfa Romeo, I.DE.A.), majd 1999-ben foglalta el a Seat, 2002-ben pedig az Audi vezető formatervezői székét, és 2007-től ő dönt a Volkswagen-csoport arculatáról, mint a teljes konszern design igazgatója.

 

 Nehéz szavakba önteni az Egoista látványáát, a legtöbb újságíró szerint az ufó a legmegfelelőbb kifejezés. Az első kerék mögött ezen a tanulmányon is feltűnnek az olasz nemzeti színek. Hagyományos ajtó nincs, a narancsszínű kabintető gombnyoásra előre billen.

 

 Büszkén mondhatom, hogy olasz vagyok, akárcsak a Lamborghini, amely több mint egy autó, mert tervezését a legapróbb részletekig ugyanúgy a szenvedély vezérli, mint a birtoklását és a vezetését, immáron fél évszázada - kezdte beszédét Walter de Silva, aki természetesen nem egyedül jegyzi a kocsit, a karosszéria Alessandro Dambrosio, míg a belső tér kialakítása Stefan Sielaff nevéhez köthető.

 

 Ahogy a vezető fokozza a tempót, működésbe lépnek az aktív légterelők, amelyek alaphelyzetben láthatatlanul a karosszéria részét képezik.

   

   Az Egoista a hedonizmus kerekeken gördülő mintaképe, akár megjelenését, akár műszaki tartalmát tekintve, tehát feltűnően extrém, polarizáló, és mindenből a legjobbat nyújtja, de csak egyetlen személynek. A formanyelv meglehetősen paradox és nézőpontfüggő, szemből katamarán, oldalról izmait megfeszítő, öklelni készülő dühös bika, hátulról pedig szuperszonikus vadászrepülőgép sajátos egyvelegének tűnik az autó, és mindezt tetézi a kabin tükröződésmentes, síkokkal határolt, narancsszínű üvegezése, amelyet Dambrosio az Apache harci helikopterről mintázott. A hagyományos fényszórókat LED fényforrások helyettesítik, hátulról sugárhajtású repülőgép hajtóművére emlékeztet a középen, mélyen izzó vörös fény, és a tetőn zöld és piros helyzetjelzők is felvillannak.

 

 

 Ahogy a Lamborghinitől újabban megszokhattuk, minden pillekönnyű szénszálas műanyagból, valamint különféle alumíniumötvözetekből készült, de az enyhén szólva is megdöbbentő, hogy a karosszériát és a narancsszínű felniket olyan festékkel vonták be, ami elnyeli a radarhullámokat. Ettől függetlenül az Egoista repülni nem tud, sőt veszély esetén a vezetőt sem lövi ki katapultszerűen, ami jó hír, mert a be-, illetve kiszállás önmagában is elég fárasztó tornamutatvány. A procedúra aprólékos: kabintetőt előre felnyitni - ez elektromosan történik -, kormányt kivenni, autó bal oldalára felülni, és 180 fokkal elfordulva, akár a vadászrepülőgépbe, azaz felülről, kígyómozdulattal kell becsusszanni a narancssárga, négypontos biztonsági övvel szerelt versenyülésbe - a művelet visszafelé állítólag sokkal nehezebb. A kabin környezete a botkormányszerű volánnal abszolút repülőgépes, a head up display nyolcszögletű lapocska a vezető előtt, aműszerfal pedig digitális.

 

 

             Külön procedúra a be- és kiszállás, még az sem mindegy, hova teszi a vezető a lábát - ebben

segít a STEP HERE felirat. A kabin szuperbiztonságos szénszálas kompozit anyagból készült cella.     

  

 A Genfben bemutatott Veneno után meglepő, hogy az Egoista nincs teleaggatva különféle szárnyakkal, noha ugyanúgy a száguldás élvezete szülte, kompromisszumok nélkül. A látszat azonban csal, az együléses gépen aktív légterelők dolgoznak, amik a sebesség függvényében bújnak elő, és gondoskodnak a szükséges leszorítóerőről. Az autó menetteljesítményét egyébként nem verték nagydobra az olaszok, csak annyit tudni, hogy középen, az ülés mögött 5,2 literes, közvetlen befecskendezéses v10-es motor dohog, kereken 600 lóerős teljesítménnyel, kvázi a Gallardo erőforrásáról van szó, némileg felpaprikázva. Utóbbi kiváló menetteljesítményeit ismerve, vélhetően a könnyebb Egoista még rátesz egy lapáttal, de sebaj, a titkolt adatok tovább fokozzák az ünnepi Lamborghini varázslatosságát.

 

Hátul középen repülőgéphajtóműre emlékeztet a dupla nyílás, a hatást villogó vörös fény fokozza.