Nosztalgikus karburátor.

 Jónéhány autós még mindig előnyösebbnek tartja a befecskendező rendszerek bevezetése előtti módszert, amikor egy üzemanyag pumpa, egy karburátor és néhány cső felhasználásával megoldott volt autónk motorjának táplálása. Habár ezek a rendszerek egyszerűnek tűnhettek, ennek ellenére közel sem garantáltak hibamentes működést.

 A karburátorok gyakran igényeltek generálozást és takarítást. A leragadó mechanika sokszor a motor  be nem indulását okozta, vagy beindulás utáni sűrű fekete füstfelhőt az elégetlen üzemanyag által. Sok autó esetében minden tavasszal és ősszel - ahogy a hőmérséklet változott - állítani kellett a karburátoron. A befecskendezés bevezetése gyakorlatilag teljesen elsöpörte ezen problémák legtöbbjét.

Nosztalgikus befecskendezés? 

 A korai, vagy hagyományos befecskendezési rendszereket két csoportba oszthattuk fojtószelep ház, vagy szívócső típus alapján. A fojtószelepházban elhelyezett központi befecskendező esetében a karburátorhoz hasonlóan a beömlő öntvénybe került beporlasztásra az üzemanyag. Ezek viszonylag olcsón gyártható rendszerek voltak, de nem mellőzték a karburátoros megoldás néhány negatívumát. Az üzemanyagnak a levegővel együtt végig kellett utaznia a teljes szívóöntvényen, így azt igen egyszerűre kellett megtervezni. Csak néhány kanyarulat elhelyezése a beömlő csatornákon és az üzemanyag egy része máris annak falára lecsapódva válhatott ki a benzin/levegő keverékből. Éppen ezért a hengerenként eltérő alakú csatornák miatt eltérhetett az egyes hengerekbe jutó keverék benzin/levegő aránya.

 A szívócsőben elhelyezkedő injektorok ezzel szemben egészen a szívószelepek előtti, már a hengerfejben elhelyezkedő szívócső szakaszba porlasztják az üzemanyagot. Ez lehetővé tette a mérnökök számára, hogy az így csak levegőt szállító szívócsővet tetszőleges hosszúságúra és alakúra tervezzék meg. Ezzel pedig javítani lehetett a hengerek töltési hatásfokát, azaz a teljesítmény és takarékossági mutatók is kedvezőbbek lettek.

 A megfelelő arányban 

 Az üzemanyag ellátó rendszerektől függetlenül, az égés szempontjából a 14,7:1 levegő/üzemanyag keverék arány a legmegfelelőbb a hengerekben. Ennek oka egyszerű: a jelenlegi katalizátorok működésük oldaláról tekintve két szakaszra oszthatóak. Az egyik szakasz akkor dolgozik a legjobban ha 14,7:1-es aránynál üzemanyagban dúsabb a keverék, míg a másik fázis akkor hozza a legjobbját ha üzemanyagban szegényebb, tehát 14,7-nél több a levegő aránya egy egységnyi keverékben. Így csak a 14,7:1 sztöchiometrikus arány esetén csökkenti legnagyobb mértékben a katalizátor a káros összetevőket a kipufogógázban. Ez az amiért 14,7:1 arányú keverékkel üzemelnek a járművek.

 Amennyiben lennének olyan katalizátoraink, amelyek üzemanyagban szegényebb keverék esetén is jó hatásfokkal végeznék a gázok tisztítását, akkor a motor vezérlő elektronikákat csak át kellene állítani és máris kevesebbet fogyaszthatnának autóink. Eddig azonban a kutatások még nem eredményeztek költséghatékony megoldást. Viszont biztosíthatunk mindenkit afelől, hogy dolgoznak rajta.

Közvetlenül a gyomrába! 

A közvetlen benzin-befecskendezés a legutolsó üzemanyag ellátási rendszer. Jó néhány gyártó már régóta kínál ilyen rendszereket, azonban korábban a megfelelő technológia hiánya miatt esetenként gondot okozott a környezetvédelmi normák teljesítése. Manapság már meglehetősen elterjedt megoldás, és nem csak a drága luxus autókban.

 De miért válasszuk a közvetlen benzin-befecskendezést? Az előnyei a takarékosabb működés, és a nagyobb teljesítmény. A direkt benzin-befecskendezés képes 15-20 százalékkal, turbófeltöltéssel kombinálva pedig akár 20-30 százalékkal is javítani a fogyasztási mutatót, teljesítményben pedig azonos feltételek esetén akár 15 százalék is lehet a javulás.

 Direkt befecskendezés esetén az injektorok az üzemanyagot közvetlenül az hengerekbe fecskendezik a szívócső helyett, a hagyományosabb szívócső befecskendezéshez hasonlítva. A befecskendezők (injektorok) elhelyezésében ez csak egy kis változást jelent, de már ez a lépés is nagyban csökkenti azokat a felületeket, melyekkel érintkezésbe kerülhet gyújtás előtt az üzemanyag. Ha az üzemanyag érintkezésbe kerül a hengerek falával, és a szívószelepek hátoldalával vagy a szívócsővel, akkor valamennyi része apró cseppekben lecsapódik. Az üzemanyag a hengerekben viszont csak a porlasztva ég le, így az üzemanyag egy része elégetlenül hagyja el az égésteret. A direkt, vagy közvetlen befecskendezés csökkenti ennek lehetőségét.

 A közvetlen benzin befecskendezés lényegesen nagyobb nyomáson juttatja be az üzemanyagot az égéstérbe. Néhány rendszer 130-210 Bar tartományban dolgozik és ha közel hajolunk a motorhoz működés közben, jól hallhatóak a mechanikus zajok, ahogy az injektorok szolenoid szelepei, vagy a nyomás szabályzó kontrollálják a benzin beporlasztását. A nagyobb nyomás hatására az üzemanyag szinte köddé válva hagyja el a befecskendezőket, majd gyorsan párává alakul.

 Az örvénykeltő égéstér kialakítások és/vagy a turbófeltöltés gyakran párosulnak a közvetlen benzin-befecskendezéssel, hogy az üzemanyag gyorsabban keveredjen a levegővel. Nagyobb teljesítmény, jobb fogyasztási adatok és fokozottabb működési kontroll teszik a direkt befecskendezést a jövő lehetőségévé a benzines erőforrások számára.